A manapság egyre népszerűbb fitnesz terjedésével joggal kérdezhetjük, hogy vajon nem ártunk-e szervezetünknek az izomlázat okozó erőteljes fizikai terheléssel. Mi áll a kellemetlen tünetcsoport hátterében?
Az izomláz oka nem teljesen tisztázott, az elmúlt évtizedben számos tanulmányt végeztek a kutatók a rejtély felderítésére. Maga a láz kifejezés az izomzat gyulladásos állapotára utal, bár az angol irodalom nem használja ezt a terminológiát, ők inkább az izommerevséget, sérülékenységet helyezik előtérbe, késleltetett izomérzékenységként is szokták emlegetni.
A tünetek ugyanis általában fél-egy nappal a fokozott terhelést követően jelentkeznek, az izmok nemcsak fájdalmassá válnak, de be is duzzadnak, mozgástartományuk beszűkül, majd két-három nap múlva szinte észrevétlenül megszűnnek a panaszok.
A történésekért több tényező együttesen felelős, melyek között megemlíthető a rossz vérellátottság, oxigénhiány, a tápanyagok hiánya, az anyagcseretermékek felszaporodása, és ennek következtében kialakult savas környezet, valamint a mikroszkopikus sérülések létrejötte.
Az izomláz biokémiája
Az izomláz az akaratlagos mozgást végző harántcsíkolt izomzatban jön létre. Az izom egy olyan különleges szerkezet, amely a kémiai kötésekben tárolt energiát mechanikai energiává alakítja. A legnagyobb energia az ATP molekula foszfátkötéseiben található, amely a táplálékainkkal felvett tápanyagok lebomlása során oxigén mellett képződnek.
Az izomműködés során szénhidrátok és zsírok is felhasználódnak energianyerésre aerob körülmények között. Kimerítőbb munkavégzés, nem megfelelő oxigénellátottság (anaerob) esetén a szabad zsírsavak felhasználása csökken, maximális terhelés során pedig az izmok egyetlen energiaforrása a glikogén formájában tárolt szénhidrát. A glükózból előbb piroszőlősav, majd tejsav keletkezik, amelyből szintén ATP molekulák képződnek, de rosszabb hatásfokkal, mint az oxigén jelenlétében.
Korábban egyértelműen az izomszövetben felszaporodó, majd a véráramba bekerülő tejsavat tették felelőssé a tünetek kialakulásáért. Ugyanis a nagy intenzitású edzés során az izomzat nem kap elég vért és elegendő oxigént sem, így anaerob úton kénytelen energiához jutni.
Az anaerob anyagcsere során az izom által nem oxidált glukózból létrejövő tejsav megváltoztatja a sav-bázis viszonyokat, acidózis alakul ki. E hatásokra megváltozik az ingerületátvitelben szereplő anyagok koncentrációja, melyek a fájdalom közvetítésében részt vevő érző rostokat ingerlik. A tejsav-hipotézis azonban csak részben szolgál magyarázatul, ha meggondoljuk, hogy élsportolók szervezetében is sok tejsav termelődik egy-egy erősebb edzés alkalmával, mégis ritkán jelentkezik náluk izomláz.
Egy másik, újabb keletű elmélet szerint a hosszú igénybevétel az izmokban mikrosérüléseket, repedéseket okoz, melyeken keresztül víz áramlik a szövetbe, ödéma keletkezik, mely feszíti az izmot. Ugyanakkor az izomsejtekből felszabaduló kalcium és a gyulladásban résztvevő, helyszínre áramló fehérvérsejtek által termelt anyagok ingerlik a fájdalomreceptorokat.
Megelőzés, kezelés
Sokakban felmerül a kérdés, hogy izomlázzal célszerű-e tovább edzeni. Több vizsgálatban kimutatták, miszerint egy korai idegi adaptáció miatt az apró sérülések nem romlanak tovább, nem késlelteti a regeneráció folyamatát, ha rádolgozunk, és az izomerő sem csökken lényegesen a harmadik naptól fogva. Ennek megfelelően lassan megkezdett, kiegyensúlyozott nyújtó tornagyakorlatok, úszás mindenképpen ajánlható.
A panaszok megszüntetésére ezen kívül olyan módszerek állnak rendelkezésre, melyek az izomzat vérkeringésének fokozásán alapulva elősegítik a regenerációt. Váltott hideg-meleg vizes fürdő, vagy borogatás, szaunázás, masszázs, gyulladáscsökkentő hatású kenőcsök, illetve gyógyszerek.
Egyes élelmiszerekről is leírják, hogy jótékony hatásúak, a bennük megtalálható gyulladáscsökkentő, antioxidáns vegyületek révén. Ilyen például a meggylé, az almalé, az almaecet, és a különböző ásványi anyagokat tartalmazó pezsgőtabletták.
Mit ajánlhatunk a sportolni vágyóknak?
Fel kell hívni a figyelmet a rendszeres testedzés előnyeire és hátrányaira is. Különösen fontos vigyázni a sportolást újrakezdőkre, a fokozatosság elvének betartására. Heti háromszori edzés elegendő az egészséges, de egyébként mozgásszegény életmódot folytató embernek.
A kíméletesebb, egyenletes terhelést biztosító gyakorlatokat kell előnyben részesíteni, ha mégis hosszabb ideig tartó megterhelésre számíthatunk, érdemes több rövid szünetet is beiktatni. Fontos az 5-10 perc időtartamú bemelegítés, az összes izomcsoport átmozgatása, illetve az edzést követő levezetés, légzőgyakorlatok végzése.
Bizonyos betegségekben a hirtelen megkezdett sportolás még nagyobb veszélyeket rejt, ezért ha valakinek a családjában már volt magas vérnyomás, szívbetegség, hirtelen haláleset, agyvérzés akkor a terhelés fokozatosságára még inkább érdemes odafigyelni.
Dr. Szamosi Szilvia, belgyógyász
AJÁNLOM AZ OLDALT
